A legfontosabb kérdés.

Igen, a legfontosabb a halál legyőzése.  A feltámadás nem mese:

"Vasárnap hajnalban is azért mentek az asszonyok Jézus sírjához, hogy leróják adósságukat, tiszteletüket Jézus holtteste irányában - miközben az apostolok zárt szobában dolgozták fel az elmúlt napok történéseit, és visszatérni készültek hagyományos életmódjukhoz, foglalkozásukhoz, mert úgy gondolták, vége a Jézus nevével fémjelzett időszaknak. Egyszerű galileai halászokként aligha tanakodtak azon, hogy milyen határozattal (dogmával) értelmezzék át pozitív tartalmú eseménnyé Jézus halálát, hogy a tragikus fejleményt fel tudják dolgozni, és reménységet közvetítsenek általa követőiknek. A csalódás és a bánat megbénította szívüket, ezért a Jézus föltámadásáról szóló beszédeknek kezdetben nem is adtak hitelt. Az evangélium életszerűen számol be a folyamatról, amely az apostolokban azon a bizonyos vasárnapon lezajlott. ők Jézus föltámadását csak azután fogadták el tényként, hogy a Názáreti többször is megjelent előttük - sőt, miután föltámadása után együtt ettek és ittak vele.

Az az állítás, amely szerint Jézus nem támadott fel a halálból, minden szempontból sokkal jobban megfelel a dogmák ismérveinek, mint az evangélium. A történelmi események hitelességét elsősorban igazmondó, az eseményeket pontosan és valósághűen képviselő szemtanúk vallomásai támasztják alá, más közvetlen és közvetett bizonyítékok mellett.

A feltámadást tagadók ezt teljesen figyelmen kívül hagyják, sőt a szemtanúkat olyan rosszindulatú, hazug vádakkal, rágalmakkal igyekeznek azóta is hiteltelen embereknek beállítani, amelyek teljesen szemben állnak a személyükkel kapcsolatos, kétezer éves múlttal rendelkező tényanyaggal. Az ezzel kapcsolatos tradíciók kutatására, értékelésére természetesen szükség van, és a hívőknek nincs miért félni ettől. De az evangéliummal szembeni támadások döntően rosszindulatból származó előítéletekből indulnak ki: az apostolok találták ki Jézus föltámadását keresztre feszítése és halála után, hogy mozgalmukat életben tartsák, és híveket, követőket toborozzanak maguknak.

Valójában Jézus életének, a húsvéti eseményeknek és az apostolok életművének ez a - főleg indulaton, ideológiai előítéleteken alapuló - értékelése tartozik a hiedelmek, dogmák világába. "

A tanúk viszont nem bizonytalanodtak el:

"Az apostolokat azonban nem bizonytalanította el a föltámadás sem vallási, sem szekuláris alapon álló tagadása, mert valóságos, személyes tapasztalattal, meggyőződéssel bírtak Jézus Krisztus evangéliumának igazságairól, ahogy erre Péter apostol is utal: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának." (2Pt 1:16)"

Ez a tanúság az emberiség legfontosabb reménysége: a halált legyőzte a názáreti férfi, Jézus.