1.

A vége felé O.V. megjegyzi: "Persze verseny lesz és a végén a választók fognak dönteni"

Igen, rendben van. Ezért Heller sem beszél orbáni egypártrendszerről, hanem tervezett hegemóniáról:

"Európában volt ugyan példa arra, hogy egy párt több cikluson keresztül meghatározó szerepet töltött be, de ez sok problémát vetett fel arra a pártra nézve – véli Heller Ágnes, aki példaként az olasz kereszténydemokratákat említette, amelyet végül felemésztett a folyamatos, „hegemóniában” gyakorolt kormányzás. „Egy pártnak szentekből kell állnia, ha több cikluson át ki akarja bírni, hogy ne korrumpálódjon. Ilyen párt pedig nincs” – állítja a filozófus. Heller szerint nem csak a demokráciát, hanem a felvetőt is rombolja, ha olyan jövőképet fogalmaz meg, mint Orbán Viktor. Mint ismert, a Fidesz elnöke elképzelhetőnek nevezte, hogy pártja 15-20 évre egyedüli meghatározó erő lesz a magyar közéletben."

A Heller véleményét szinte mindenben osztom az ügyről ( a Nagyításban kétszer is elolvastam a kötcsei beszéd szövegét).

De így is épp elég döbbenetes szöveg az egész. Mit mondjak? Ha egy mondatban foglalnám össze a benyomásom az ez a mondat lenne: Orbán nem rajong a szabadságért.

2.

Kicsit provokatív leszek, jó?

Azt mondja O.V.:

"Ha föltesszük azt az egyszerűnek látszó kérdést, hogy egy közösség miért alakít kormányt, miért szervezi meg az életét állami formában, és miért vállalja mindazt, ami ezzel jár, akkor a kérdés egyszerűségéhez igazodó válaszokat kaphatunk. Azért alakítunk kormányt, mert így nagyobb jólétet és biztonságot lehet elérni, nagyobb mértékben lehet garantálni az egyéni, illetve a kollektív függetlenséget és szabadságot, és így tovább."

Az előzményekből kiderül a közösség, amely állami formában szervezi meg az életét, az a Fidesz ( a cikkben) és nem az ország, nem az egész ország. Már ez problémás lehetne, na de ne kötözködjünk annyit, hisz a kormányalakítás oka normálisan van megfogalmazva és helyesen. Sajna kiderül, ez nem elég:

"Magyarország azonban történelménél, méreténél és erejénél fogva – s ez utóbbinál talán találóbb, esetleg pontosabb lehet a gyengeség kifejezés használata – speciális helyzetben van, amely nem teszi lehetővé, hogy beérjük ezekkel az egyszerű válaszokkal. Magyarországot, a magyar emberek közösségét kormányozni valami mást, ennél többet is jelent."

Mit vajon?

"Valójában tehát a kormányzás célja és feladata – nagybetűvel és egybeírva – Magyarország közjogi értelemben vett vezetése, tartalmilag pedig annak biztosítása, hogy a nagybetűs Magyarország kisbetűvel és két szóban írva: magyar ország maradjon."

Veszély fenyeget, hogy esetleg nem leszünk magyar ország? ( V.ö. "Magyarország a magyaroké!") A kormányzás fő tartalma az, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk? Nem vagyok internacionalista, erősen euroszkeptikus is vagyok, de nem látok igazán komoly fenyegetést ezen a téren ( morális területeken inkább). De mit is kellene tenni?

"a maguk mód­ján mások is leírják, értelmezik és kifejezik a világot, de mintha az valahogy mást jelentene. Ha úgy tetszik, az másfajta művekben ölt testet. De meggyőződésem, hogy így leírni, megérteni és kifejezni a világot rajtunk kívül más nem tudja. S ez a kulturális minőség az, amit egy kormányzatnak meg kell őriznie, illetve ezt a közösséget abban az állapotban kell megtartania, hogy a bennünket az összes többi nemzeti közösségtől megkülönböztető kulturális minőség fennmaradjon."

Mi is ez a minőség? Ez is fontos, de talán fonosabb az, hogy ez mennyire fontos. Fontos, de szerintem sok más mellett fontos, nem elsődleges. O.V: szerint az.  Ez valószínűleg a Tokfalvi által elemzett etnikai esszencializmus:

"Hogy az EE nem azonos a rasszizmussal, azt a Fidesz útja bizonyítja. Ennek a pártnak a vezetőitől merőben távol áll minden rasszizmus. (Más kérdés, hogy arcrebbenés nélkül kihasználják, ha kell.) Viszont labanc > kuruc eltolódásukat mi sem mutatja jobban, mint a terminológia változása. Kezdődött azzal, hogy 1998-ban minden mondatba háromszor belerakták a "polgár" szót. Ez határozottan nacionalizmus-semleges, határozottan jobboldali hívószó (kerülték, mint a forró kását, de a "polgárok" valójában a középosztály fedőneve.) Ehhez társult a nagyon is katolikus szellemű Szent István- és Szent Korona-kultusz, a jobboldalra szavazó Dunántúl preferálása, az építkező-nacionalista Széchenyi-terv (megint egy nem-kuruc előkép). A lehetséges fordulatot csak az "idegenszívűek" emlegetése és a különféle kuruc segéderők felhasználása jelezte. 2002-től, a kuruc harcmodor átvételével párhuzamosan a "polgárok" mantrázását felváltotta az "emberek"-é, ez pedig a komcsi hangzásúnak ítélt "nép" fedőneve volt. Közben az olyan jelszavak, mint "a haza nem lehet ellenzékben", a kettős állampolgárságról szóló népszavazás par excellence EE-kampánya, a Nemzeti Petíció, Konzultáció, kutyafüle mind azt szuggerálták, hogy akármit mondanak a demokratikus választások a pártok szerinti megosztottságról, létezik egy misztikus nemzeti egység, amit a többpárti parlament nem fejez ki. Vagy legalábbis léteznie kellene. Majd amire kevesen figyeltek: 2004/2006-tól az "emberek" fokozatosan "magyar emberek"-ké váltak. Ezt ismétli a kommunikációs gépezetn örökösen és hangúlyosan, arra utalván, hogy a kormány és hívei nem magyarok. Ami akkor értelmezhető egyáltalán, ha elfogadjuk az etnikai esszencializmust. "

No igen, ezt a blogot akkor lehet, hogy egy konzervatív magyar labanc írja? Egy biztos, nekem az a válasz tetszik, ami Orbánt nem elégítette ki. Többre nincs szükség ennél:  "Azért alakítunk kormányt, mert így nagyobb jólétet és biztonságot lehet elérni, nagyobb mértékben lehet garantálni az egyéni, illetve a kollektív függetlenséget és szabadságot, " Ennyi.

3.

Folytatom. Azért Orbánnal foglalkozom, mert valószínű, hogy ő lesz a kormányfő. Érdekes, hogy milyen a jövendő vezető gondolkozása.

Ritkábban idézett rész a beszédből:

"Jómagam ebben a vitában azt javaslom, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszuk, ne a másik féllel folytatott folyamatos és állandó küzdelem határozza meg gondolkodásunkat, hanem bizonyos nemzeti ügyek meggyőző erejű képviselete. Természetesen verseny lesz, és a végén a választók fognak dönteni. A kérdés csak az, hogy milyen alternatívát kínálunk. "

Tehát verseny lesz, szabad választás, megnyugodhatnak a Kéri által kárhoztatott fóbiások. Bár azért van itt néhány apróság, O.V. az idézett rész előtt mondja:

"Egyszerűbben szólva: vagy egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni."

Tudatosan minimálisra csökkenteni a duális ( értelemszerűen nyilván a hármas-négyes erőtér is beleértendő) erőtér visszaállásának esélyét, ez azért elég érdekes felfogása a később emlegetett versenynek, nem? Mintha ez a verseny nem az az igazi verseny lenne, úgy látom. Mielőtt bárki orbánfóbiásnak (köznév: egy állítólagos betegség neve )bélyegezne, ezelőtt felidézném a Debreczeni Józsefet bíráló posztom egy részét:

"Debreczeni eltemeti a parlamenti váltógazdaságot, előre, úgy tesz, mintha a meccs már teljesen eldőlt volna. Pedig a valóság az, hogy az övé egy lehetséges forgatókönyv a sok közül. Emiatt írom, hogy paranoia: a meccs nem dőlt el és nincs arra mutató komoly jel, hogy Orbán kivégezni készül a demokráciát. Szerintem is sok veszélye van annak, ha ő kétharmadot szerez, de ezeknek a veszélyeknek nem az a lényege, hogy vége a parlamenti váltógazdaságnak, hanem az, hogy esetleg teljesen formális lesz, viszont ebben a folyamatban már benne vagyunk és nem kis részben épp a baloldal jóvoltából ( az elit közös felelőssége!)."

A demokrata Orbán a parlamenti váltógazdaságot nagyon szívesen formálissá alakítaná, a kötcsei beszéd alapján ez feltett szándéka is. Világosan egy tudatos tevékenységről beszél, amely csökkenti a duális ( vagy többosztatú) verseny esélyeit.

Szerintem ez nem jó. ( Ennek viszont örülök.)