Az öngyilkosság az rossz, főleg, mert a sztorinak nincs vége, van menny és pokol. Az öngyilkosnak az utóbbi jár a kereszténység szerint, szerintem is.

Ebből a szempontból ez a cikk a vak materializmus példája, szerzőben fel sem merülnek idealista gondolatok. De most egy másik torzításra szeretném a figyelmet felhívni. Azt írja Vadász Gábor:

"Ezek és még sok más példa alapján számomra is elfogadható korunknak az az erkölcsi és büntetőjogi hozzáállása, mely tudomásul veszi az embernek az öngyilkossághoz való jogát és amelyik nem tiltja az öngyilkosságot. Sokat látott orvosként úgy vélem, hogy vannak olyan különleges helyzetek, amikor az öngyilkosságra készülő szerencsétlen sorsú embertársunknak segítséget kellene nyújtani a fájdalommentes, békés eltávozáshoz."

A segített öngyilkosság az nyilvánvalóan nem öngyilkosság már, hanem legjobb esetben gyilkosság és öngyilkosság egyszerre, visszaélésre számos alkalom kínálkozhat, ez egy külön téma. Ami most feltűnt nekem az az, hogy igazából a javaslat a leendő öngyikos kényelmét szolgálja: legyen könnyű, gyors, kényelmes, instant a halál. Nehogy ne sikerüljön a dolog, nehogy az illető épp a nehézségek miatt meggondolja magát esetleg.

Legyen felelős az utókor, az öngyilkos számára utolsó tettének mégoly kétes heroizmusa is szűnjön meg: legyen a halál is azonnal oldódó, kéznéllévő, gyorsan megvalósítható a halálos beteg számára.

Tudjuk, hogy maga az öngyikosság is gyávaság, egyfajta menekülés a valóság elől a semmibe ( valójában nem oda, a materializmus szerint a semmibe.). Az eutanázia az  azt kérő szempontjából a sima öngyikosságnál is gyávább ( mert könnyebb ) menekülés. A " segítő" meg lényegében egy "irgalmas" gyilkos, egy altruista Sakál.