Nem valami, hanem valaki.

A lényeg egy személy:

"Már a születését is elképesztő természetfölötti jelenségek kísérték. Később, tizenkét éves fiatalként, akkor még minden különleges, csodatevő és profetikus képesség nélkül is megdöbbentette az egész fővárosi elitet természetes, veleszületett zsenialitásával és hihetetlen intelligenciájával – jóllehet ő maga nem volt sem értelmiségi, sem pap, sem vallási szaktekintély, hanem vidékről származó, egyszerű, kétkezi munkásgyerek, mint apja is. A trónt bitorló, félig idegen uralkodói dinasztia miatt az ország perifériájára szorult egykori királyi család tagjai ugyanis fizikai munkából tartották fenn magukat.
Harmincas éveiben, Istentől kapott küldetését követően, csodatevő, gyógyító prófétaként, tanítóként kezdett tevékenykedni. De efféle vándorprédikátorként sem volt egy átlagos, megszokott "vallási ember". Ha lehántjuk a köréje az évszázadok során felgyűlt szertartásos, tömjénfüstös hangulatot, mintha csak ma találkoznánk vele először, mai nyelven talán inkább egy zseninek mondanánk. Tevékenysége nem az ő korában megszokott vallási rituálét követve zajlott. Egy fiatal, bátor vidéki ács, aki nem kapott magasabb szintű hitéleti képzést, sem felhatalmazást, nem pap, nem jár másmilyen ruhákban, mint a többi ember, és nem is celebrál rituális istentiszteletet. Viszont egyedülálló abban, hogy soha nem tart üres beszédeket, egyetlen üres szót sem mond, hanem képes tévedhetetlen érzékkel pontosan megfogalmazni a valódi és gyakorlatias igazságot; és bár külsőleg úgy tűnik, egy a hétköznapi, egyszerű, dolgos emberek közül, mégis csodák történnek érintése nyomán. Nincs párja abban sem, hogy miközben erkölcsileg teljesen feddhetetlen, tiszta, bűntelen életet él, soha sem keveredik kicsinyes moralizálásba, nem veszíti szem elől a jóság igazi, gyakorlati, hétköznapi, eredeti értelmét: egyetlen pillanatra sem téved el a hatszáztizenhárom parancsot tartalmazó etikai törvény és a mindennapi, emberi élet összetett helyzetei által produkált, bonyolult erkölcsi útvesztőkben, amelyekben kora – és minden kor – vallásos emberei mindannyian gyakran szoktak hibázni, némelyek pedig egészen csődöt is mondanak. Ahelyett, hogy saját tiszta élete az erkölcsi felsőbbrendűség érzésével töltötte volna el, míg végül minden kevésbé tökéletes, gyenge embert megvetett vagy meggyűlölt volna – ami szintén gyakori végzete vallási "szakembereknek" –, kapcsolatba lépett a nép bűnöseivel, megvetettjeivel, kitaszítottjaival, hogy megmentse, visszavezesse őket az igaz útra. Ars poeticája szerint azért született, hogy megkeresse és visszahozza azokat, akik már elvesztek – a társadalom, a normális élet, sőt a menny számára is. Isten pedig együttműködött vele, a nép egyszerű, hétköznapi fiával: puszta érintése nyomán ezrek nyerték vissza testi, lelki, szellemi egészségüket csodálatos módon. "Kicsoda hasonló hozzá?" – kérdezi az Írás."

Igen, ez a lényeg. A mélyben rejtőző feszültségek nem tagadhatóak:

"A Názáreti Jézus születésére való emlékezés ugyan nem szerepel a bibliai ünnepek listáján, de a keresztény világ fontos feladatai közé tartozik, hogy helyreállítsa az egyre inkább bizniszfesztté átalakuló ünnep evangéliumi üzenetét.
A materialista világnézet 20. századi világméretű térnyerésének is betudható, hogy a Jézus születéséről szóló evangéliumi beszámolót nagy tömegek meseként és mítoszként fogják fel, amelynek főszereplőjét, Jézust, akár Santa Claus (Télapó) mesefigurákkal is lehet helyettesíteni, már csak azért is, hogy a karácsonyfa alá minél több fantáziaszülte mitikus figura kerüljön. Jézus születésének különböző értelmezései mögött mély világnézeti ellentétek feszülnek. Ha az anyagon kívül nincs semmi, és minden létező dolog visszavezethető és magyarázható az anyag mozgásával és fejlődésével, akkor Jézus születésének keresztény értelmezését csupán tolerálni lehet, de tényállításként, igazságként semmiképpen nem fogadhatja el egy felvilágosult, művelt elme."

Ez a feszültség létezik, de ennek kimondása a tényleges kereszténység részéről  nem jelent semmilyen teokratikus rémuralomra való törekvést.

Az ünnep arról is szól, hogy figyelmeztet: a materializmus tévút. De ez békés és barátságos figyelmeztetés.

Minden jót mindenkinek, minden jóakaratú embernek!