Semmi különös, de jó tudni. Azaz tudtuk, de a nyílt beismerés azért fontos.

O.V. a 96-os fordulatról:

"A másik nagyon fontos szereplő pedig a Magyar Katolikus Egyház volt. A baloldal kritikája, miszerint az ő ízlésükhöz képest szorosabb együttműködés van a jobboldal és az egyházak között, ezen a ponton kétségkívül megáll. 1996-ban nem lehetett volna létrehozni a polgári szövetséget – amely a jobboldali hatalomtechnikai építkezés kiindulópontja volt – a katolikus egyház nélkül. Ha emlékeznek rá, az „Igazságosabb és testvériesebb világot!” című körlevelet és a Fidesz „A polgári Magyarországért” című vitairatát egyszerre mutattuk be. Emlékszem Nemeskürty tanár úr akkori előadására, amelyben azt mondta, hogy a huszadik század magyar történelmében nem volt példa arra, hogy a katolikus egyház vállalta volna, hogy egy politikai mozgalommal közösen és egyszerre mutat be egy dokumentumot, és hajlandó rögtön egy nyílt párbeszédre, mintegy a másik szereplőt vele azonos súlyúnak – vagy ha ez nem is állja meg a helyét, de mindenképpen legitimnek – elfogadva. "

Azaz a centrális erőtér, elvben, katolikus színezetű lesz, egy ilyen extraszoros kapcsolat ( szinte szülő és gyermek jellegű) esetén ez másképp nem is lehetséges. Milyen "erőtér" lesz ez valójában? Örülnék az Ablonczy Balázs által felvillantott variációnak:

"A Fidesz-kormány partnernek tekintette az egyházakat. Akik új teokráciáról sikoltoznak, ellenfeleikről azt feltételezik, hogy nem olvasnak közvélemény-kutatásokat és szociológiai felméréseket. Jobb lenne persze, ha a történelmi egyházak megnyugtatóan rendezték volna az ügynökkérdést, vagy elszakadtak volna az állami költségvetéstől pusztán az evangélium hathatósabb terjesztése okán. De az elszakadás nyilván nem néhány nap alatt fog megvalósulni, és a lépés szükségességével az általam ismert egyházvezetők fiatalabb nemzedéke - tapasztalataim szerint - számol is. "

Hajrá fiatalabb nemzedék! Meg oké, nem néhány napos ügy ez, de remélem tíz évnél nem lesz több. Ha ez lesz. Mert a Fidesz-kormány idejéből nem túl pozitívak a tapasztalataink. Egy példa:

"A fenti játszmák hevében senkinek sem okozott meglepetést, hogy Szabó János honvédelmi miniszter 1999. október 22-ei hatállyal megszüntette a Hit Gyülekezete tábori lelkészségének működését. Igaz, ehhez szüksége volt a református egyház vezetőinek emlékezetében beálló időleges amnéziára, mely pont a Protestáns Tábori Püspökség keretein belül létrejövő együttműködési megállapodás körülményeit törölte. A hároméves zavartalan kapcsolatot a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége váratlanul érvénytelennek tekintette, így több mint kétezer baka felé irányuló szolgálat került jogilag légüres térbe, és múlik ma is az adott körzet laktanyaparancsnokainak jóindulatán. "

De ez sem volt túl pozitív (az Ablonczy által emlegetett "elszakadás" álmában sem jutott eszébe a klérus nagy részének. A fiatalok a háttérben mozgolódtak eközben):

"A tiltakozások nyomán az Antall-kormányzat átmenetileg meghátrált, de a katolikus egyház szorgalmazására több lépcsőben végül szinte az eredeti program valósult meg. Először nem órarendbe állítva jelent meg a hitoktatás az iskolákban. Hamarosan kialakult azonban a mai gyakorlat, miszerint "szülői igény" esetén (ez a gyakorlatban akár egy főt is jelenthet egy több száz tanulót oktató állami iskolában) az igazgató köteles az órarendi keretben biztosítani a hitoktatást, miközben a paptanár fizetését a költségvetés állja. A 2000–2001-es tanévben az államtól a katolikus egyház egyedül erre a célra 1 milliárd 427 millió forintot kap, amely a hitoktatásra kifizetett költségvetési pénz mintegy 66 százaléka."

Én már nagyon várom Ablonczy Balázs ismerőseinek elszakadáspárti mozgalmát. Addig picit kétkedő vagyok.

Vagy csak Tarlós szeretné ezt?

Érdekes beszéd:

"„Én szeretném azt mondani a radikális párt szimpatizánsainak, akik jogosan állnak ennek a szellemi, erkölcsi éhséglázadásnak a küszöbén, hogy nyugodjanak meg, mert ezek a kérdések bennünket erősen foglalkoztatnak, és el vagyunk szánva, hogy kezelni fogjuk őket a hatalomból. Csak azt tenném hozzá, hogy a radikális párt, illetve a mi esetünkben a különbség a módszerekben rejlik, semmi egyébben. Mi a jogállamiság keretei között szeretnénk ezeket rendezni."

Semmi egyéb különbség? Hmm...Nem vagyok Fideszes, de még én is ennél több különbséget látok jelenleg.

"Nem bántani akarjuk a Jobbikot, még akkor sem, ha holnap esetleg ebben a teremben érdekes dolgok hangzanak el erről sajátos értelmezésben. Hanem azért, mert mi más módszerekkel akarunk eljutni ugyanahhoz a célhoz."

Tényleg? Kár lenne, ha igaz lenne, pontosabban nagy baj lenne. Az egyik Jobbikos célról épp tegnap írtam. Bármennyire is védekezik Tarlós, hogy "aki egyszerű, pragmatikus megjegyzésekből messzemenő következtetéseket von le, az vagy ütődött vagy mérhetetlenül rosszindulatú", ő akkor is azt mondta ( ha jól idéz a Népszabi) , hogy a Fidesz és a Jobbik céljai azonosak és csak a módszerben van különbség, semmi egyébben. Az igaz, hogy ezt egyszerűen és pragmatikusan mondta.

Én nem gondolom, hogy az egész Fidesz Tarlós módjára gondolkozik, hiszen van, aki szerint a "Jobbik a legnagyobb baromság". Remélem az utóbbi vélemény van többségben. A jelenlegi Jobbik elleni offenzíva ezt erősíti. Bár Tarlós szerint az egész inkább csak átmeneti taktika. Én remélem, hogy nem.

(Hozzáteszem: én is ismerem , hogy a politikusok a kampány során sokféle mögöttes szándékból is beszélnek. Részemről ezzel tudatosan keveset foglakozom és szándékosan igyekszem komolyan venni a szavaikat, úgy, ahogy az magyarul van, amit az magyarul jelent. Ha már ők nem is mindig veszik komolyan, én úgy teszek mintha már egy normális országban élnék...mellesleg a Fidesz is ezen az alapon alakult meg régen. Úgy tettünk, mintha szabad országban élnénk.)

Vajon kik azok?

Nézzünk egy véleményt:

"Azt vallom, hogy úgy is meg lehet változtatni a vallási törvényt, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság ne sérüljön, mégis nagyobb védelmet kapjon a társadalom a vallásszabadsággal való visszaéléssel szemben.

Ami a szabadságjogokat illeti, Magyarországon nagy küzdelem zajlott a kilencvenes évek elején, még a törvényalkotás után is, de végül, különösen az elmúlt nyolc-kilenc évben tapasztalataim szerint a politika és a társadalom is tudomásul vette a vallásszabadságot. Nem tudnék az elmúlt évekből olyan történetet mondani, ami a vallásszabadságot jelentősen fenyegette, megsértette. Napjainkban a szélsőjobb társadalmi támogatottságának növekedésével nőtt a szabadságjogokra leselkedő veszély, ezen erők több prominens képviselője nyíltan fogalmazta meg azt, mit is akar valójában. Szerintem Magyarország számára ez nem járható út! Nagyon rossz fejlemény lenne, és számomra elfogadhatatlan, ha az ország visszalépne a diktatúrák tradíciójához.

Felmerül a kérdés, hogy a kereszténység és a szélsőjobboldal összeegyeztethető-e egymással? A szélsőjobboldali pártok Európa-szerte egymástól eltérő programokat hirdetnek. Ezen erőket Magyarországon átitatja az anticionizmus, az antiszemitizmus és az evangéliumi keresztény-ellenesség."

Nézzünk egy konkrét és világos példát:

"Végső biztatásul csak annyit: hittel hiszem, hogy a Hit Gyülekezetét pedig a nemzeti radikalizmus győzelmekor alkotmányos rendünk védelmében törvényes eszközökkel - hacsak az igazság eme pillanatának elérkeztéig meg nem térnek - "dafke" be fogja majd tiltatni! "

Nem mondhatjuk, hogy pártolná a vallásszabadságot, nem?

1.

A vége felé O.V. megjegyzi: "Persze verseny lesz és a végén a választók fognak dönteni"

Igen, rendben van. Ezért Heller sem beszél orbáni egypártrendszerről, hanem tervezett hegemóniáról:

"Európában volt ugyan példa arra, hogy egy párt több cikluson keresztül meghatározó szerepet töltött be, de ez sok problémát vetett fel arra a pártra nézve – véli Heller Ágnes, aki példaként az olasz kereszténydemokratákat említette, amelyet végül felemésztett a folyamatos, „hegemóniában” gyakorolt kormányzás. „Egy pártnak szentekből kell állnia, ha több cikluson át ki akarja bírni, hogy ne korrumpálódjon. Ilyen párt pedig nincs” – állítja a filozófus. Heller szerint nem csak a demokráciát, hanem a felvetőt is rombolja, ha olyan jövőképet fogalmaz meg, mint Orbán Viktor. Mint ismert, a Fidesz elnöke elképzelhetőnek nevezte, hogy pártja 15-20 évre egyedüli meghatározó erő lesz a magyar közéletben."

A Heller véleményét szinte mindenben osztom az ügyről ( a Nagyításban kétszer is elolvastam a kötcsei beszéd szövegét).

De így is épp elég döbbenetes szöveg az egész. Mit mondjak? Ha egy mondatban foglalnám össze a benyomásom az ez a mondat lenne: Orbán nem rajong a szabadságért.

2.

Kicsit provokatív leszek, jó?

Azt mondja O.V.:

"Ha föltesszük azt az egyszerűnek látszó kérdést, hogy egy közösség miért alakít kormányt, miért szervezi meg az életét állami formában, és miért vállalja mindazt, ami ezzel jár, akkor a kérdés egyszerűségéhez igazodó válaszokat kaphatunk. Azért alakítunk kormányt, mert így nagyobb jólétet és biztonságot lehet elérni, nagyobb mértékben lehet garantálni az egyéni, illetve a kollektív függetlenséget és szabadságot, és így tovább."

Az előzményekből kiderül a közösség, amely állami formában szervezi meg az életét, az a Fidesz ( a cikkben) és nem az ország, nem az egész ország. Már ez problémás lehetne, na de ne kötözködjünk annyit, hisz a kormányalakítás oka normálisan van megfogalmazva és helyesen. Sajna kiderül, ez nem elég:

"Magyarország azonban történelménél, méreténél és erejénél fogva – s ez utóbbinál talán találóbb, esetleg pontosabb lehet a gyengeség kifejezés használata – speciális helyzetben van, amely nem teszi lehetővé, hogy beérjük ezekkel az egyszerű válaszokkal. Magyarországot, a magyar emberek közösségét kormányozni valami mást, ennél többet is jelent."

Mit vajon?

"Valójában tehát a kormányzás célja és feladata – nagybetűvel és egybeírva – Magyarország közjogi értelemben vett vezetése, tartalmilag pedig annak biztosítása, hogy a nagybetűs Magyarország kisbetűvel és két szóban írva: magyar ország maradjon."

Veszély fenyeget, hogy esetleg nem leszünk magyar ország? ( V.ö. "Magyarország a magyaroké!") A kormányzás fő tartalma az, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk? Nem vagyok internacionalista, erősen euroszkeptikus is vagyok, de nem látok igazán komoly fenyegetést ezen a téren ( morális területeken inkább). De mit is kellene tenni?

"a maguk mód­ján mások is leírják, értelmezik és kifejezik a világot, de mintha az valahogy mást jelentene. Ha úgy tetszik, az másfajta művekben ölt testet. De meggyőződésem, hogy így leírni, megérteni és kifejezni a világot rajtunk kívül más nem tudja. S ez a kulturális minőség az, amit egy kormányzatnak meg kell őriznie, illetve ezt a közösséget abban az állapotban kell megtartania, hogy a bennünket az összes többi nemzeti közösségtől megkülönböztető kulturális minőség fennmaradjon."

Mi is ez a minőség? Ez is fontos, de talán fonosabb az, hogy ez mennyire fontos. Fontos, de szerintem sok más mellett fontos, nem elsődleges. O.V: szerint az.  Ez valószínűleg a Tokfalvi által elemzett etnikai esszencializmus:

"Hogy az EE nem azonos a rasszizmussal, azt a Fidesz útja bizonyítja. Ennek a pártnak a vezetőitől merőben távol áll minden rasszizmus. (Más kérdés, hogy arcrebbenés nélkül kihasználják, ha kell.) Viszont labanc > kuruc eltolódásukat mi sem mutatja jobban, mint a terminológia változása. Kezdődött azzal, hogy 1998-ban minden mondatba háromszor belerakták a "polgár" szót. Ez határozottan nacionalizmus-semleges, határozottan jobboldali hívószó (kerülték, mint a forró kását, de a "polgárok" valójában a középosztály fedőneve.) Ehhez társult a nagyon is katolikus szellemű Szent István- és Szent Korona-kultusz, a jobboldalra szavazó Dunántúl preferálása, az építkező-nacionalista Széchenyi-terv (megint egy nem-kuruc előkép). A lehetséges fordulatot csak az "idegenszívűek" emlegetése és a különféle kuruc segéderők felhasználása jelezte. 2002-től, a kuruc harcmodor átvételével párhuzamosan a "polgárok" mantrázását felváltotta az "emberek"-é, ez pedig a komcsi hangzásúnak ítélt "nép" fedőneve volt. Közben az olyan jelszavak, mint "a haza nem lehet ellenzékben", a kettős állampolgárságról szóló népszavazás par excellence EE-kampánya, a Nemzeti Petíció, Konzultáció, kutyafüle mind azt szuggerálták, hogy akármit mondanak a demokratikus választások a pártok szerinti megosztottságról, létezik egy misztikus nemzeti egység, amit a többpárti parlament nem fejez ki. Vagy legalábbis léteznie kellene. Majd amire kevesen figyeltek: 2004/2006-tól az "emberek" fokozatosan "magyar emberek"-ké váltak. Ezt ismétli a kommunikációs gépezetn örökösen és hangúlyosan, arra utalván, hogy a kormány és hívei nem magyarok. Ami akkor értelmezhető egyáltalán, ha elfogadjuk az etnikai esszencializmust. "

No igen, ezt a blogot akkor lehet, hogy egy konzervatív magyar labanc írja? Egy biztos, nekem az a válasz tetszik, ami Orbánt nem elégítette ki. Többre nincs szükség ennél:  "Azért alakítunk kormányt, mert így nagyobb jólétet és biztonságot lehet elérni, nagyobb mértékben lehet garantálni az egyéni, illetve a kollektív függetlenséget és szabadságot, " Ennyi.

3.

Folytatom. Azért Orbánnal foglalkozom, mert valószínű, hogy ő lesz a kormányfő. Érdekes, hogy milyen a jövendő vezető gondolkozása.

Ritkábban idézett rész a beszédből:

"Jómagam ebben a vitában azt javaslom, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszuk, ne a másik féllel folytatott folyamatos és állandó küzdelem határozza meg gondolkodásunkat, hanem bizonyos nemzeti ügyek meggyőző erejű képviselete. Természetesen verseny lesz, és a végén a választók fognak dönteni. A kérdés csak az, hogy milyen alternatívát kínálunk. "

Tehát verseny lesz, szabad választás, megnyugodhatnak a Kéri által kárhoztatott fóbiások. Bár azért van itt néhány apróság, O.V. az idézett rész előtt mondja:

"Egyszerűbben szólva: vagy egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni."

Tudatosan minimálisra csökkenteni a duális ( értelemszerűen nyilván a hármas-négyes erőtér is beleértendő) erőtér visszaállásának esélyét, ez azért elég érdekes felfogása a később emlegetett versenynek, nem? Mintha ez a verseny nem az az igazi verseny lenne, úgy látom. Mielőtt bárki orbánfóbiásnak (köznév: egy állítólagos betegség neve )bélyegezne, ezelőtt felidézném a Debreczeni Józsefet bíráló posztom egy részét:

"Debreczeni eltemeti a parlamenti váltógazdaságot, előre, úgy tesz, mintha a meccs már teljesen eldőlt volna. Pedig a valóság az, hogy az övé egy lehetséges forgatókönyv a sok közül. Emiatt írom, hogy paranoia: a meccs nem dőlt el és nincs arra mutató komoly jel, hogy Orbán kivégezni készül a demokráciát. Szerintem is sok veszélye van annak, ha ő kétharmadot szerez, de ezeknek a veszélyeknek nem az a lényege, hogy vége a parlamenti váltógazdaságnak, hanem az, hogy esetleg teljesen formális lesz, viszont ebben a folyamatban már benne vagyunk és nem kis részben épp a baloldal jóvoltából ( az elit közös felelőssége!)."

A demokrata Orbán a parlamenti váltógazdaságot nagyon szívesen formálissá alakítaná, a kötcsei beszéd alapján ez feltett szándéka is. Világosan egy tudatos tevékenységről beszél, amely csökkenti a duális ( vagy többosztatú) verseny esélyeit.

Szerintem ez nem jó. ( Ennek viszont örülök.)

1.

Néhány megjegyzés az új törvény kapcsán.

Egy darabig magam is a szólásszabadság sérelmének láttam azt a lehetőséget, hogy a holokauszt tagadását büntetik majd esetleg, de rájöttem, hogy ez elég különleges eset. Ergé is a szólás szabadságát látja veszélyeztetve:

"A szabadság, a szólásszabadság elkötelezett híveként ugyanis nem tudom elfogadni azt, hogy bármilyen történelmi esemény bármilyen értelmezését büntető intézkedésekkel sújtsák. A büntetőjog nem alkalmas a történelmi események értelmezésének alakítására, a közbeszéd formálására. "

Először is: a holokauszt tagadása nem egy esemény értelmezése, hanem az adott esemény megtörténtének tagadása, azaz egyszerű hazugság. A hazugság, a tagadás az nem értelmezés. A szólás szabadságát nem tekinthetjük jelenleg sem abszolút értéknek. (Úgy tudom, hogy rágalmazásért akár börtön is járhat.) Miért ne lehetne ez egy speciális korlát? Hiszen a holokauszt tagadása valójában a holokauszt-állítókat rágalmazza azzal, hogy maguk számára előnyt kovácsolnak egy "legendából". Hamis tehát az az állítás, hogy ez az új törvény komoly korlátja lenne a szólás szabadságának. Én a komoly pénzbüntetést talán jobbnak tartottam volna szankcióként, de lényeget továbbra is ebben látom:

"itt nem elsősorban a beszéd korlátozása a lényeg, hanem egy nagy erejű szimbolikus gesztusról van szó a tiltás esetében....Baloldalon sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen tiltó logika kiterjeszthető lenne mindenféle gyűlöletbeszédre és ezt a szándékot lehet érzékelni a törekvés mögött. A szólásszabadság dogmatikus védői is így gondolkoznak, csak ellentétes előjellel: szerintük semmilyen korlátozás sem fogadható el.

Egyik sem vesz tudomást arról, hogy a holokauszt tagadása egy teljes mértékben specifikus ügy, egyedi elbírálást igénylő dolog. Kellene tiltani, mert szellemi-morális jelentősége ennek rendkívül nagy, van világpolitikai vonzata is.
De egy egyedi tiltásból nem szabad ez esetben levonni általánosító jellegű következtetéseket."

Ezeket most is tartom. Ellenben  bajnak tartom, hogy a baloldal nem szavazta meg a Fideszes módosító javaslatot, meg kellett volna tenni. Bajnai javasolta:

"Bajnai Gordon azt javasolja a Fidesznek és az MSZP-nek, hogy legalább a szélsőjobbal szembeni fellépés legyen olyan téma, amelyben összefognak, vagy legalábbis nem játsszák ki egymást egymás ellen. "Demokrata és hazafi Orbán Viktor is, demokrata és hazafi Mesterházy Attila is. Lehet, hogy csak ennyi a közös nevező, de ez közös nevező, és ez elég lehet ahhoz, hogy Magyarország legyőzze a szélsőjobb veszélyt"

Ha a baloldal megszavazza a Fideszes indítványt, akkor ez lehetett volna  a szélsőjobb elleni összefogás első lépése. Persze az is ilyen lépés lehetett volna, ha a Fidesz megyszavazza így is a törvényt.

2.

A büntethetőség a felszín, a lényeg nem ez.

( Klikk a képre!)

Mi is a tétje a dolognak pontosan? Mi van Sólyom kezében? Írtam, hogy a balodal megszavazhatta volna szerintem a Fideszes módosító javaslatot. Igen. Viszont a Fidesz is megszavazhatta volna ezt, hiszen később egy külön paragrafust be lehetett volna ( vagy lehet majd) iktatni a komminizmus bűnei ügyében. A helyzet most már az, hogy van egy törvény, ami alkalmas sok fontos cél megvalósítására.

A tét valóban az, hogy megússzák-e a tagadók.  Előzőleg már kifejtettem: a törvény valóban korlátozza a szólás szabadságát, de csak annyiban, amennyiben pl. az aljas indokból és nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás esetében. Nem éri tehát érdemi sérelem a szólásszabadságot ez esetben. Mások azt mondják, hogy a tiltás nem éri el a célját, nem fog ettől csökkenni az antiszemitizmus. Ez igaz, tényleg így van. A helyzet inkább ahhoz hasonlítható, mint amikor valakire társa folyamatosan rágalmakat szór, az illető ezt évekig tűri, de aztán megelégeli és az illető arcába ordítja: megállj, te hazudsz!! Nem biztos, hogy abbahagyja a támadó fél a rágalmazást, de legalább tudja, hogy mihez tartsa magát. Ilyesmi ez a törvény is: egyfajta közjogi kiáltás. Az antiszemitizmus és a kommunizmus ellen a társadalom tagjainak kell valójában küzdeni, csökkenni ettől fog a faji- és az osztálygyűlölet.

Írtam: "itt nem elsősorban a beszéd korlátozása a lényeg, hanem egy nagy erejű szimbolikus gesztusról van szó a tiltás esetében." Sólyomnak ezt kell látnia. Csend vagy kiáltás, ez a tét. A Hetek címlapja a tét nagyságát érzékelteti. Tudjuk, hogy Sólyom elnök úr ugyanúgy antináci, mint bármelyikünk, ezért tragikus lenne ha nem ismerné föl: itt nem a szólásszabadság a tét.

Mi is a tét? Az országnak be kell szólnia a náciknak, bele kell kiáltani a képükbe: hazug és gyilkos eszme, amit képviseltek. Nyilván nem hagyják majd ettől abba, sőt visszaordítanak majd, védekezésképp lelkes holokausztigenlők lesznek( nem mondják majd ki, hogy ők ennek örülnek inkább).

De inkább a kiáltás, mint a csönd.

Lánczi egyébként sok okosat mond, sok dologgal egyet is értek. Most a gyakorlatilag egyetlen aktuálpolitikai vonatkozást emelném ki. Hosszabb idézet szükséges.

Azt mondja Bokros kapcsán:

"Nagyítás:

Az szerepel egy helyen a könyvben, hogy aki a determináltságról beszél, az a szabadságtól foszt meg. Hát én az utóbbi időkben mást sem hallok, mint hogy a problémáinkat nem lehet másként megoldani, mint ahogyan ezt jelen pillanatban látjuk. Nincsenek előttünk utak, csak az, amelyiken megyünk éppen. Senki sem tudna mást, jobbat esetleg. Tudatos ez vagy szimplán butaság?

Lánczi:

Nem butaság. Ennek, mint minden makacsul élő gondolatnak, megvan a maga előzménye. A determináltság benne van az antik filozófiában is. Ez a démokritoszi atomelmélet; az atomok az űrben determináltan hullanak, néha összeütköznek, ám ez csak véletlenszerű, mert minden determinált. Ilyen atomszemek vagyunk mi, emberek, és az utunk gyakorlatilag el van döntve. A determinista felfogás egészen az újkorig tart, amikor a haladás nevében öltött új formát. Majd jött egy Karl Marx nevű ember, aki ebből egy komplett materialista történetfilozófiát csinált. Azt mondja – ez már XIX. századi gondolat, egyszerűen olyan mélyen benne élt a XIX. században Marxtól függetlenül is, hogy ha ma valaki ránéz a brazil zászlóra, akkor azt látja, hogy „ordem e progresso”, vagyis rend és haladás –, hogy determinált haladás van, vagyis nem lehet nem haladni. A történelem halad valahonnan valahová, nem is lehet megállítani. Ezt vagy megérti valaki, és együtt halad vele, vagy nem. A kommunizmus az együtt haladni nem akarókat vagy megölte, vagy politikailag lefokozta, kirekesztette. De a történelmi determináltságot vallja minden modern tudományhoz kötött felfogás is. A közgazdászoknál lehet a társadalomtudományok közül a legjobban megtapasztalni. Ezen alapszik például a bokrosi imázs is: adott helyzetben egy út van. Ha Bokros jó közgazdász, akkor jó politikus is. Ez nyilvánvaló tévedés. Engem nem érdekel Bokrosnak sem a politikája, sem a személye. A gondolkodásmódja, az tünet. A politika nem a konkrét tudásfajtáról szól, hanem sokféle tudásforma – racionalitás, intuíció, okosság – egyesítésének a képességéről."

A levezetés kezdőpontja a kérdésbe foglalt tétele Lánczinak: " aki a determináltságról beszél, az a szabadságtól foszt meg." Majd jön Démokritosz, a brazilok, a kommunisták. A végén az ostor Bokroson csattan. Lánczi a bölcselői magaslatról leszól és hangsúlyozza: "engem nem érdekel Bokrosnak sem a politikája, sem a személye." Nem érdekli, de lenézi. A bölcsész itt lenézi a jómatekost, nagyon úgy tűnik, hogy itt erről is van szó. Kimódol Bokrossal kapcsolatban valami vakdeterminista hozzáállást, majd ezzel szembeállítja a sokféle tudásforma egyesítésének érdekes-titokzatos( bár nem érthetetlen) politikusi szerepét. Az egész gondolatmenet veleje: Bokros egy közgazdaságtanba zápult agyú egyén, aki ezért a politikusi szerepre alkalmatlan. Igaz, ezt Lánczi úgy deríti ki, hogy eközben nem érdekli a bírált politikus politikája, csak az, amit ő a gondolkodásmódjának vél. Lengyelhez hasonlóan Lánczi is egy igen primítív rémképet fest Bokrosról ( Bokros eszmei felmenői között persze ott vannak a bolsik is).

A másik dolog az az egyébként, hogy a politika nagyon nagy része ( költségvetés...stb.) azért mégis elsősorban a közgazdaságtan területét érinti ( van más is persze): a nemzet háztartásáról van szó. Ahogy azt ma a szociális ügy kapcsán Tallián Miklós megfogalmazta:

"A lényegi állítás, hogy a nyomorultak vélt érdekeit közpénzből védő szakértők pejoratív wallstreetjournalozásának ellenére a szegények legjobb esélye a felemelkedésre a kapitalizmus, a szabad munkaerőpiac, és minden olyan intézkedés, amelyik ennek irányába mutat, illetve segíti a visszailleszkedést. "

Nos, a filozófusok állama helyett, akkor már inkább a közgazdászoké. Ez az egyik. A másik: nem tudom ki hiszi el ezt a marhaságot, hogy Bokros csak pénzügyeket látja lelki szemei előtt. Itt egy példa:

"A verseny- és minőségellenes, a társadalom erőforrásainak pazarlását eredményező, élősdi és korrupt kultúrát fel kell váltani a minőségi munkát és ennek alapján az emberi méltóságot középpontba helyező, a társadalom javaival minden szinten felelősen - sajátunkénál gondosabban - gazdálkodó szemléletnek. Ez megköveteli az államháztartás áttekinthetőségét és képviselőinek tisztakezűségét. A jövőfelélő gazdaságpolitika és jövőromboló kultúra helyébe jövőépítő felfogást és magatartást kell állítani. Ez nemcsak a gazdasági növekedés és a nyomában járó felzárkózás kulcsa, hanem a jövő kiegyensúlyozott, türelmes, szolidáris, együttműködő társadalmának is az egyik legfontosabb biztosítéka. "

Ezek a kifejezések: "a minőségi munkát és ennek alapján az emberi méltóságot középpontba helyező",és:  " jövőromboló kultúra helyébe jövőépítő felfogást és magatartást kell állítani" , no meg: "a jövő kiegyensúlyozott, türelmes, szolidáris, együttműködő társadalmának is az egyik legfontosabb biztosítéka. " nem egy szűkagyú deterministáról árulkodnak. Szolidaritás, türelem, emberi méltóság, jövőépítés, ezek elsősorban nem  ökonómiai fogalmak.

Mellesleg szerintem nem igazán tartható a determinizmus és a szabadság ilyen merev szembeállítása sem, ami Lánczi idézett gondolatmenetének alapja.

Ahogy erre Seres is céloz ( egy hétig még csak offline) Bokros egyáltalán nem csak az ökonómiai determinizmust jelenti:

"A patetikus hazudozó Michael Moore-ral ellentétben én tényleg szeretem a kapitalizmust. Tehát nem kisebbik rossznak tartom, valamiféle sajnálatos, igazságtalan, de jólétteremtő berendezkedésnek, aminek a "vadhajtásait" az első adandó alkalommal le kell nyesegetni - nem. Azért kell kapitalizmus, mert morálisan ez a helyes. "

Avagy Bokros és a fontoskodás.

Azt írta a neves politikus-blogger:

"Ezért enyhén pökhendi hangon előbb Vona Gábort hívja ki Bokros, majd most - hasonló hangnemben - Orbán Viktort. Valahogy fontosnak kell látszani. Ha csak egy pillanatra is, egy képernyőn lenni vele. Hátha akkor elhiszik, hogy fontos ember Bokros Lajos, hogy fontos párt az MDF - ha még így hívják egyáltalán. Csak egy közös kép, csak egy kézfogás Orbán Viktorral. Csak egy pillanatra megfürödni az ő népszerűségében és fontosságában. Csak egy pillanatra, valahogyan fontosnak látszani... "

Ki is itt a pökhendi? Na mindegy. Nem kéne azért így menekülni a vitától. Persze ez nem kötelező, attól még később kormányozhat jól a Fidesz, ha a kampányban keveset vitázik. Erről ennyit.

De az a gondolat, hogy Bokros Orbán fontosságában akarna fürdeni, igen elgondolkodtató. Egyrészt hülyeség. Másrészt az ember nehezen hessenti el a gyanút: Navracsics önmagáról veszi a példát, hisz ő gyakran fürdik Orbán karizmájában. Mármint abban, amit ő annak vél és úgy képzeli, hogy a kézfogások adják az embernek a fontosságot...Orbán keze, ugye. Sokan azzal gyanúsítják a Fideszt, hogy valójában egy vezérelvű párt, kevés elvvel...és sok-sok "fürdéssel" a Vezér népszerűségében. Én nem hinném, hogy ez így van teljesen, de a fenti szöveget olvasva azt mondom: azért van benne valami.....

(Egyébként ez egy régi ügy. Majdnem nyolc éves cikk ez:

"A Der Standard bécsi napilap szerint például "a kormányfő úgy öntött bátorságot híveibe, mint egy amerikai televíziós prédikátor". Az újonnan elinduló jobboldali tömegmozgalmak leendő, "politika fölött álló" "szellemi-lelki vezérének" beszédeit kísérő, ütemesen skandált "Viktor! Viktor!", illetve "Köszönjük! Köszönjük!" tömegovációk kapcsán pedig a Magyar Narancs nevű hetilap Fidesz–MDF: Töltekezés címmel írt beszámolót. Köztudott, hogy a "töltekezés" szót ma a beszélt magyar nyelvben, ebben a formában kizárólag a pünkösdi-karizmatikus istentiszteletek összefüggésében használják, a Szent Szellemmel való – természetfölötti, gyakran eksztatikus – beteljesedésre.")

Update:

Egy kis kiegészítés.

A Kommentárt biztos szereti.

Azt írja a nememeszpés, nemeszdéeszes és nememdéefes és nemjobbikos elemző:

"És hasonlóan veszélyes terepre tévedt a Fidesz, amikor egy olyan szubkultúrát támogatott egyes baráti médiumok felfuttatásával és országos roadshow-k szervezésével, saját PR-ja érdekében, amelyből bizony organikus módon nőhetett ki a mára számára is igencsak kellemetlen ellenféllé váló Jobbik hátországa."

És:

"Ám nyilvánvaló, hogy azt a célt, amely miatt e fehér könyvre szükség van: vagyis hogy világossá tegye, hol, ki miatt és mi módon kanyarodott el a magyar politikai élet a rendszerváltás konszenzusa által kijelölt útról, csak akkor tudja megtenni, ha az egész húsz évet megpróbálja áttekinteni. Ami nyilván embert próbáló feladat: húsz évnyi időszakra vonatkozó közösségi emlékezetet kell feltámasztani. Egy ilyen összegzésbe csak a legfontosabb, valóban döntő jelentőségűnek tartott hibák, kihágások, bűnök fognak beleférni, de ezt
a feladatot nem lehet megspórolni, ha tisztán akarunk látni a múltat illetően. Egy további feltétele e feladat elvégzésének, hogy természetesen a Fidesz felelősségére is ki kell
terjednie az adott anyagnak. Nemcsak az igazságosság szempontjai kívánják így, hanem a politikai racionalitás is, amely ebben az esetben azt diktálja, hogy a folyamatokat próbáljuk megérteni, s abból a Fideszt vagy más jobboldali erőket sem szabad kivonni, különben az események összefüggésrendszere válik érthetetlenné és kibogozhatatlanná."


Egyetértesz, Viktor? Szerintem jó ötletek. És okos megállapítások. Akarsz bogozni összefüggéseket? Meg szeretnél szubkultúrát háttérbe szorítani? Horkay nem egy Debreczeni József, mégsem söpörheted le azzal, hogy gyurcsányista, nem? Vagy igen? Kár lenne.

( Nem gúnyból van a tegezés, múltból.)

Furcsaságok.

Azt mondja Zsolnai:

"– Attól, hogy nem veszi figyelembe a Föld eltartó képességét és a társadalom igényeit. A rendszer fenntarthatatlanná vált, beleütköztünk a végső ökológiai korlátokba, ami leglátványosabban a klímaváltozásban érhető tetten.

– Sokan nem hisznek benne.

– A természettudósok között konszenzus van róla."

No. Íme a konszenzus:

"egy magyar fizikus, dr. Miskolczi Ferenc, az Országos Meteorológiai Szolgálat légköri sugárzási osztályának korábbi vezetôje, a NASA mûholdas légköri adatbázisának elemzése során fedezett fel olyan összefüggéseket, melyekbôl új energetikaiegyensúly-egyenleteket vezetett le. Megállapításai komoly vihart kavartak szakmai körökben, hiszen a klímaprobléma fôáramú nézeteit kérdôjelezte meg. Elôször 2001-ben, utoljára 2007-ben publikálta következtetéseit, miszerint a nem zárt felhôborítású, Föld típusú légkörök igenis képesek egyensúlyi üvegházhatást fenntartani. Azt kell mondanunk, hogy a kibocsátásaink (szén-dioxid, por, korom stb.) nem növelték számottevôen az üvegházhatást, miközben a klíma folyamatosan változott. Az óceánok irdatlan vízfelszínérôl elpárolgó vízgáz segítségével ugyanis a rendszer simán visszaszabályozza a megnövekedett üvegházhatású gázkibocsátást a vízkörzési cikluson keresztül. Ez az álláspont nem „visszalépés” korábbi ismereteinkhez képest, hanem a tudomány legnormálisabb menete, egy lépés elôre. Már elnézést a hasonlatért, de Galilei sem „szkeptikus” volt Arisztotelésszel szemben, hanem egyszerûen megcáfolta."

A konszenzus így egy kissé túlzás, nem? Egy picit nemigaz. Zsolnai fokozza:

"– A klímakatasztrófa veszélyét épeszű ember nem kérdőjelezi meg. "

A többiek bolondok, ugye?

A poén:

"– Drámai erejű vizsgálatokbizonyítják, hogy a jelenlegi pusztító fogyasztás nem hozza el a remélt megelégedettséget. A boldogság közgazdaságtana – van ilyen – több tízezres mintán vizsgálta a kérdés. Kiderült: a pénz boldogít, de csak egy határig.

– Hol az a határ?

– Úgy 10-15 ezer dolláros egyfőre jutó GDP-nél.

– Vagyis körülbelül Magyarország jelenlegi szintjén.

– Pontosan. Amit ha megtripláznánk, ott tartanánk, ahol az USA, de nem válnánk elégedettebbé."

Az elmaradott USA és a magyar Kánaán. Röhej. Felteszem a kérdést: akkor most mi a perverz? A kapitalizmus? Vagy ez az ökoszocdem izé?